Egy angol agár és egy bagoly érdekes barátságának lehetünk szemtanúi. A hat hónapos kutya és a szintén bébikorú bagolyfióka egy állatotthonban találtak egymásra.
Torque, a fekete-fehér agár őrzi és felügyeli Shrek, a bagoly minden lépését, akinek láthatóan egyáltalán nincs ellenére, hogy a kutya adoptálta - bizonyára pótanyját látja benne. Vér szerinti anyjától el kellett választani, mert félő volt, hogy az felfalja.
Két sün megy a sivatagban, meglátnak egy
nagy kaktuszt.
- Te, szerinted mi a manó ez?
- Nem tudom, talán egy akrobatacsoport... ------------------------------------------------------- - Olyan szívesen síelnék! - panaszkodik a
százlábú. - De mire fölcsatolom a síléceimet,
elmúlik a tél. ------------------------------------------------------- A nyuszika, a róka és a medve belesnek egy
verembe. Pár nap múlva már nagyon éhesek.
Megszólala róka és azt mondja:
- Együk meg azt, aki legkisebb!
Erre a nyuszika felpattan, és fenyegetően a
rókára néz:
- Ha valaki bántani meri a medvét, annak
velem gyűlik meg a baja! ------------------------------------------------------- Nyuszika megy a cukrászdába:
- Csókolom, van répatorta?
- Nincsen, de holnap lesz!
Másnap megy nyuszika megint:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Nincsenek, de holnap lesznek!
Másnap megint megy nyuszika:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Vannak.
- És van rajta tejszínhab?
- Nincsen, de holnap lesz!
Harmadnap megint megy nyuszika:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Vannak.
- És van rajta tejszínhab?
- Az is van rajta! Csomagolhatom akkor?
- Köszönöm, csak érdeklődtem!
Cet
Október,az állatvédelem hónapja
Mit tegyünk a nagy melegben?
Hirtelen jött a kánikula. Van, ahol a tűző napon, árnyéktól mentes helyen, láncra verve tartanak kutyát.
Sok helyen vashordóban. Az így tartott állatok kis időn belül hőgutát kaphatnak, és el is pusztulhatnak.
Tartásuk kimeríti az állatkínzás fogalmát, amiért két évig terjedő
szabadságvesztés is kiszabható az elkövető ellen.
A kutya nem tud izzadni, ami komoly nehézséget okoz számára, mert pusztán a lihegéssel történő hő vesztés néha, bizonyos körülmények között nem elegendő.
Ilyenkor nagy szükség van az árnyékos helyre, friss ivóvízre valamint ha lehetőség van rá akkor benedvesíthetjük a kutyánk bundáját.
Fontos, hogy ezeken a napokon hűvös helyre rakjuk át a kutyaházat.
Autóban semmiképpen ne hagyjunk még lehúzott ablak mellett se semmilyen
állatot!
Ha megtörtént a baj, és látjuk, hogy egy állat intenzíven liheg, a nyelve állandóan kilóg a szájából, akkor a gyors folyadékpótlás és az állatorvosi segélykérés életmentő lehet ebben az esetben.
pandák
Következő 10 cikk
Előző 10 cikk
2009.05.10. 20:12
Az óriás pandát Kínában pai-hsziungnak fehér medvének nevezik. Egyedei magányosan élnek és napjaik nagyrészét bambuszrügyek rágcsálásával töltik. Ritkaságuk miatt ezek a mókás teremtmények ma már teljes védelmet élveznek.
2009.05.10. 20:11
Óriáspanda
Hua Mei a San Diegó-i állatkertben
született 1999-ben.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Gerinchúrosok
Osztály: Emlősök
Alosztály: Elevenszülő emlősök
Alosztályág: Méhlepényesek
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Ragadozók
Család: Medvefélék
Alcsalád: Ailurinae
Nem: Ailuropoda
Milne-Edwards, 1870
Faj: A. melanoleuca
Elterjedés
Az óriáspanda elterjedési területe Kínában
2009.05.10. 20:06
Óriáspanda
Az óriáspanda, régebbi nevén bambuszmedve a medvefélék családjába tartozó emlős. Elterjedése csak maradványfoltokra korlátozódik Közép- és Dél-Kínában.
Az óriáspanda táplálékának 98%-a bambusz, bár méz, tojás, hal, jamszgyökér és egyéb is szerepel az étlapján. Könnyedén felismerhető a szemét, fülét és kerek testét körülvevő nagy fekete foltjairól. Az óriáspanda veszélyeztetett állat, mintegy 1600-3000 egyed él szabadon Kínában.
Elnevezése
A panda a vörös macskamedve másik neve. A szó feltehetően az óriáspandánál jóval kisebb termetű állat nepáli nevéből származik (punja, valószínűleg a nigalja punja, azaz „bambuszevő” kifejezésből). Az óriáspandát a zoológusok csak később ismerték meg, és mivel a két fajt közeli rokonnak tartották, az óriás panda és kis panda névvel különböztették meg őket. A magyar szakirodalomban a bambuszmedve nevet kapta az Ailuropoda nem, de ezt a nevet a köznyelvi, de pontatlan panda név elterjedtsége és a távoli rokonság felismerése miatt az óriáspanda név váltotta fel. A vörös macskamedvét ma is nevezik kis pandának vagy vörös pandának.
A kínai nyelvben az óriáspanda neve da xiong mao (kínai: 大熊猫, magyar népszerű átírás: ta hsziungmao), ami „nagy medvemacskát” jelent. A „nagy” jelző itt is a kis pandától való megkülönböztetésre szolgál (kínaiul xiao xiong mao, hsziao hsziung-mao, azaz „kis medvemacska”). A „medvemacska” nevet az állat valószínűleg annak köszönheti, hogy a többi medvefélével ellentétben kitűnően mászik fára, és a pupillája a többi medvéével ellentétben nem kerek, hanem a macskáéhoz hasonlóan rés alakú.
Előfordulása
Az óriáspanda elterjedési területe mindössze 5900 km², amely magában foglalja Szecsuan, Kanszu és Sanhszi kínai tartományok hegyvidéki területeit. Az óriáspanda természetes élőhelyei a sűrű erdővel benőtt szubtrópusi hegyoldalak. Itt él nyáron 2700–4000 méter magasságig, télen alacsonyabbra vándorol, gyakran 800 méteres magasságig. Élettere általában nedves és csapadékban gazdag; a nyár hűvös, a tél hideg.
Megjelenése
Az óriáspanda a fejétől a farkáig 120-150 centiméter. Farka – mint a legtöbb medvéé – csonka, nagyjából 12-15 centiméter hosszú. A felnőtt állat testsúlya 75 és 160 kilogramm között változik. Az óriáspanda testfelépítése megegyezik a többi medvéével, csupán a kontrasztos fekete-fehér színében tér el tőlük.
Bundájának színe
Dús, gyapjas bundájának alapszíne fehér, mellső és hátsó lábai feketék. Mellső lábainak fekete színe a háton is folytatódik, és övet alkot, amely a felsőtestet körbeveszi. Feketék ezenkívül a fülei, a szemének a környéke és néha a farkának a csúcsa is.
Feltűnő színének oka pontosan nem ismert. Szóba jöhet az ellenség elijesztése, a hőszabályozás és az álcázás is.
További tudnivalók
Feje más medvéknél nagyobbnak tűnik, ez elsősorban hosszabb állkapcsának és nagy rágóizmainak köszönhető. Ahogy a legtöbb medvének, az óriáspandának is 42 foga van. Hátsó kisőrlőfogai és nagyőrlőfogai sokkal nagyobbak és szélesebbek, mint a család többi fajának fogai, sőt a ragadozók rendjében ezek a legnagyobb őrlőfogak, mutatva a növényevéshez való alkalmazkodást. A faj további sajátossága a „hatodik ujj”, a mellső mancs ujjszerűen meghosszabbodott kéztőcsontja, ami a hüvelykujj szerepét tölti be a táplálkozás során. Életmódja
Az óriáspanda elsősorban talajlakó, de jól mászik és úszik. A többi medvével ellentétben nem tud a hátsó lábára emelkedni. Táplálékát legtöbbször ülve fogyasztja el, így mellső mancsa szabaddá válik, hogy a táplálékot megfogja. Ezek az állatok szürkületben vagy éjszaka aktívak, míg nappal fák üregeiben, sziklahasadékokban vagy barlangokban alszanak. A bambuszbozótban alagútszerű járatokat készít, hogy a táplálkozási területét alvóhelyével összekösse.
Az óriáspandák egyedül élnek nagyjából 4-6 négyzetkilométer területen. A nőstények territóriumának van egy 30-40 hektáros központi része, amelyről kiűzi a fajtársait. A hímek rugalmasabbak, és nem védik a területüket, nincs semmilyen központi rész, és gyakran közös része is van másik hímekével. Ennek ellenére a fajtársaik többnyire kitérnek az útjukból. Vándorlásuk alatt megjelölik útvonalukat: a fákat megkarmolják, hozzádörgölődnek vagy a vizeletükkel hagynak jelet.
Más medvékkel szemben az óriáspandák nem alszanak téli álmot, a hidegebb évszak alatt csupán mélyebben fekvő területekre vándorolnak.
Táplálkozás
Az óriáspandák azok közé a medvék közé tartoznak, amelyek kifejezetten növényevők, de a közvélekedéssel szemben nem csak bambuszt fogyasztanak. Szabadban ez a fő táplálékuk, a fiatal hajtásokat részesítik előnyben, idősebb hajtásokat csak ritkábban esznek. Mivel a bambusz nem túl tápláló és az óriáspandák emésztése sem állt be úgy a növényevésre, mint a származástanilag régebb óta növényevő emlősöké, sokat esznek belőle: napi szükségletük 10-20 kilogramm bambusz. Tápnövényei között találunk még tárnics, nőszirom, sáfrány és ördögcérna fajokat is. Elvétve fogyasztanak apróbb gerinces állatokat is, mint például kis rágcsálókat, pocoknyúlféléket (Ochotonidae) és halakat is.
Az óriáspanda emésztőrendszere alkalmazkodott a túlnyomórészt növényi táplálék emésztéséhez. A nyelőcsőben keresztirányú recék találhatók. A gyomor fala vastag, a madarak izmos gyomrára (zúza) emlékeztet. Más medvefajokkal ellentétben a vastagbél felszíne elnagyolt, és hiányzik a vakbél.
Szaporodása
Az óriáspanda szaporodási időszaka március és május közé esik. Erre az alkalomra a különben magányosan élő állatok párt keresnek, a hímek között harc is előfordulhat a párosodás előjogáért. Más medvékhez hasonlóan a megtermékenyített petesejt mintegy 45-120 napig tartózkodik az anyaállat méhében, és csak ezután ágyazódik be a méhlepénybe.
A legtöbb kölykedzés augusztusra vagy szeptemberre esik, ilyenkor egy vagy kettő, ritkán három bocs születik. Az újszülöttek parányiak, csupán 90-130 grammosak és selymes fehér bunda borítja őket. Ekkor még a testhossz kb. harmadát a farok teszi ki. Az anya és kölyke közötti súlykülönbség az óriáspandák esetén a legnagyobb a fejlett emlősállatok között.
Ikerszülés esetén az anya hamarosan kiválaszt egy bocsot, a többit pedig kitagadja. Hogy ez milyen feltételek alapján történik, azt még nem kutatták. Kerek egy hónaposan a bocs már a tipikus színezettel rendelkezik, 40-60 naposan nyitja ki a szemét és öt-hat hónapos korban vesz magához először szilárd táplálékot. Nyolc-kilenc hónapos korig megtörténik a végleges elválasztás az anyatejtől és 18 hónaposan a bocs elhagyja az anyát. Az egyedek öt és hét éves kor között válnak ivaréretté.
A szabadon élő óriáspandák várható élettartama nagyjából 25 év.
A gorillacsemeték, akárcsak az embergyerekek, szeretnek fogócskázni - derítették ki brit kutatók. A tudósok, akik a gorillák közötti játékos birkózás szokását kívánták tanulmányozni, öt európai állatkertben élő hat kolónia 21 egyedéről három év leforgása alatt készített videofelvételeket elemezték. "A kis gorillák ráütöttek valamelyik játszótársukra, majd futásnak eredtek, hogy pajtásuk utol ne érje őket, majd a szerepek felcserélődtek, az üldözőből üldözött lett. Mindez igen hasonlított a gyerekek fogócskázására" - magyarázta Marina Davila Ross, az angliai Portsmouth-i Egyetem etológusa. A fogócskázás közben a gorillák mindvégig teli szájjal "röhögtek".
A kutatók azt is elemezték, hogy az állatok milyen erővel ütik meg egymást játék közben. Kiderült, hogy a keményebb ütések sokkal gyakoribbak voltak, mint a finomabb érintések, az utóbbiakat a gorillák többnyire figyelemre sem méltatták.
Ross úgy látta, hogy a játék viszonylag inkorrekt szabályok szerint zajlott, hiszen a kezdeményező, megütve társát, igyekezett eliszkolni a megtorlás elől. Az etológus szerint a gorillák - ahogy a gyerekek is - az ilyen játékok során tanulják meg, hogy miként kezeljék a valóságos konfliktusokat, hiszen az egyívásúak biztonságos társaságában, de akár a szülők figyelő szemei előtt próbálhatják ki, hogy mi számít elfogadhatónak.
A fogócskázás a kutatók meggyőződése szerint javítja a gorillák kommunikációs képességeit is. Mint rámutatnak, ez volt az első olyan kutatás, ahol majdnem természetes körülmények között elemezték, hogy miként reagálnak a majmok egyenlőtlen helyzetekre. Korábban hasonló vizsgálatokat csupán laboratóriumi körülmények között folytattak.
Ross szerint nem valószínű, hogy csupán a gorillák szeretnek fogócskázni. "Nem kizárt, hogy a csimpánzok vagy a gibbonok is ugyanígy játszanak" - vélekedett az etológus.
Japánban az egyik bemutató alatt a Okinawa Churaumi Aquárium egyik delfine átugrott a medence plexi falán.
A fogságban tartott és különböző szórakoztató bemutatókra kényszerített állatok sokkal rosszabbul tűrik a fogságot, mint az állatkerti társaik. Elég csak arra gondolni, hogy milyen kényszerítő eszközöket kell azért alkalmazni, hogy egy állat, ez esetben a delfin megcsináljon egy mutatványt. A vízi állatok kapcsán az utóbbi időben történt bemutató baleseteknél felmerült az, mint kiváltó ok, hogy az állatok nehezen viselik a vegyszeres kezelést, amellyel a medencéket tisztítják.
A csigáka puhatestűek törzsének egyik és egyben legnagyobb fajszámú osztálya. Az ide tartozó fajok száma meghaladja a 110 ezret. Latin nevük alapján a szakirodalomban haslábúak néven is ismertek, ugyanis hasi oldaluk ellaposodott, lábszerű, erőteljes bőrizomtömlővelmely segítségével helyváltoztató mozgást végeznek
A táplálkozás
A csigák emésztőrendszere háromszakaszos bélcsatorna. A szájnyílás a fej végén található, mely a szájüregben folytatódik. A szájüreg felső boltozatán állkapocs, alul pedig erőteljes reszelőnyelv (radula) található. A szájüreg rövid,izmos garatban folytatódik, majd a hosszabb nyelőcső és végül a tág gyomor következik.A nyálmirigyek agarat és a nyelőcső határán torkollnak a bélcsőbe. Középbéli mirigyük nagy, fejlett, a teljes középbelet körülöleli. Feladata az emésztőnedv-termelés és a tápanyag-raktározás („máj”). A középbéli mirigy szívja fel a táplálék finomszemcsés részét, a többi a rövid utóbél felé halad, majd a légzőnyílás közelében lévő végbélnyíláson át ürülnek a szükségtelen végtermékek.
A pirosszemű levelibéka rezgésekkel kommunikál...
A pirosszemű levelibéka (Agalychnis callidryas) alaposan megrázza a faágat, amelyen ül, hogy az így keltett rezgéssel üzenjen a lehetséges vetélytársaiknak, s megjelölje a territóriumukat - állítják ausztrál kutatók. A pirosszemű levelibéka Közép-Amerika trópusi őserdőiben honos. Fákon él, s ritkán ereszkedik le a földre. Különleges tulajdonsága, hogy nem ugrál, hanem végtagjai segítségével mászik az ágakon. A húsevő békák éjszakai életmódot folytatnak, lepkékre, tücskökre, bogarakra, legyekre, sőt néha kisebb békákra is vadásznak.
Nappal a leveleken lábaikat magukhoz szorítva pihennek. Kitűnően álcázzák élénk mintázatukat: vörös szemüket átlátszó szemhéj fedi, melynek mintázata a növények erezetét imitálja. A kistermetű, alig 7 centiméteres levelibéka hátoldali része zöld, hasa fehér, oldala kék vagy lila, függőleges fehér csíkokkal, lábujjai narancssárgák. Az oldalakon és a végtagokon lévő élénk színek a ragadozók elriasztására szolgálnak, amelyek mérgezőnek hiszik a békát.
Az korábban is ismert volt, hogy az állatok érzékenyen reagálnak a rezgésekre, ám mindmostanáig a kutatók nem tudták, hogy ezt egymás közti kommunikálásra is alkalmazhatják tudományos hírportálon.
Az Adelaide-i Állatkert, valamint a Flinders Egyetem zoológusai Greg Johnsonnal az élen a békák élénk színezetének szerepét vizsgálták a párválasztásban. Legnagyobb meglepetésükre azt fedezték fel, hogy a párzási rituálé része a faágrázás, különösen, ha a közelben egy vetélytárs is felbukkan.
A kutatások során a tudósok infravörös, azaz "éjjellátó" kamerákat használtak, hogy meglessék a sötétség leple alatt párzó kétéltűeket, de beszereztek aprócska szeizmográfokat, hogy megbizonyosodjanak arról, a rezgéseket valóban a békák keltették az alattuk lévő ág megrázásával, s nem a szél, vagy más természeti jelenség keltette effektusról van-e szó.
A csoport egymáshoz közeli ágakra helyezett két békát, s mint kiderült, a hímek addig rázták az alattuk levő ágat, míg a vetélytársak közül valamelyik fel nem adta. Ha ily módon nem sikerült dűlőre jutniuk, birokra keltek, míg valamelyikük nem győzött. A farázás volt az agresszió leggyakoribb kifejezésmódja, s a rezgések paraméterei a hímek méretétől függtek, valamint attól, hogy mennyire eszkalálódott a konfliktus.
Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a hímek a fán akár másfél méterre is eljutó rezgésekkel jelölték meg a párzásra a területüket. Egy másik kísérlet során robotbékával keltettek rezgéseket, amikor egy hímbéka volt a közelben. A hímek a robotokra ugyanúgy reagáltak, mint húsvér fajtársaikra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
