Egy angol agár és egy bagoly érdekes barátságának lehetünk szemtanúi. A hat hónapos kutya és a szintén bébikorú bagolyfióka egy állatotthonban találtak egymásra.
Torque, a fekete-fehér agár őrzi és felügyeli Shrek, a bagoly minden lépését, akinek láthatóan egyáltalán nincs ellenére, hogy a kutya adoptálta - bizonyára pótanyját látja benne. Vér szerinti anyjától el kellett választani, mert félő volt, hogy az felfalja.
Két sün megy a sivatagban, meglátnak egy
nagy kaktuszt.
- Te, szerinted mi a manó ez?
- Nem tudom, talán egy akrobatacsoport... ------------------------------------------------------- - Olyan szívesen síelnék! - panaszkodik a
százlábú. - De mire fölcsatolom a síléceimet,
elmúlik a tél. ------------------------------------------------------- A nyuszika, a róka és a medve belesnek egy
verembe. Pár nap múlva már nagyon éhesek.
Megszólala róka és azt mondja:
- Együk meg azt, aki legkisebb!
Erre a nyuszika felpattan, és fenyegetően a
rókára néz:
- Ha valaki bántani meri a medvét, annak
velem gyűlik meg a baja! ------------------------------------------------------- Nyuszika megy a cukrászdába:
- Csókolom, van répatorta?
- Nincsen, de holnap lesz!
Másnap megy nyuszika megint:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Nincsenek, de holnap lesznek!
Másnap megint megy nyuszika:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Vannak.
- És van rajta tejszínhab?
- Nincsen, de holnap lesz!
Harmadnap megint megy nyuszika:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Vannak.
- És van rajta tejszínhab?
- Az is van rajta! Csomagolhatom akkor?
- Köszönöm, csak érdeklődtem!
Cet
Október,az állatvédelem hónapja
Mit tegyünk a nagy melegben?
Hirtelen jött a kánikula. Van, ahol a tűző napon, árnyéktól mentes helyen, láncra verve tartanak kutyát.
Sok helyen vashordóban. Az így tartott állatok kis időn belül hőgutát kaphatnak, és el is pusztulhatnak.
Tartásuk kimeríti az állatkínzás fogalmát, amiért két évig terjedő
szabadságvesztés is kiszabható az elkövető ellen.
A kutya nem tud izzadni, ami komoly nehézséget okoz számára, mert pusztán a lihegéssel történő hő vesztés néha, bizonyos körülmények között nem elegendő.
Ilyenkor nagy szükség van az árnyékos helyre, friss ivóvízre valamint ha lehetőség van rá akkor benedvesíthetjük a kutyánk bundáját.
Fontos, hogy ezeken a napokon hűvös helyre rakjuk át a kutyaházat.
Autóban semmiképpen ne hagyjunk még lehúzott ablak mellett se semmilyen
állatot!
Ha megtörtént a baj, és látjuk, hogy egy állat intenzíven liheg, a nyelve állandóan kilóg a szájából, akkor a gyors folyadékpótlás és az állatorvosi segélykérés életmentő lehet ebben az esetben.
bálnák
Következő 10 cikk
Előző 10 cikk
2009.05.12. 18:33
A kék bálna a Föld legnagyobb állata. E roppant test fenntartásához hatalmas mennyiségű csemegét kell megennie. A szája alatt húzódó barázdák kitágulnak, torka négyszeresére duzzad, így könnyen elfogyasztja a napi 8 tonnányi apró rákot.
2009.05.12. 18:32
Kék bálna
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Gerinchúrosok
Altörzs: Gerincesek
Osztály: Emlősök
Alosztály: Elevenszülő emlősök
Alosztályág: Méhlepényesek
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Cetek
Alrend: Sziláscetek
Család: Barázdásbálnák
Nem: Balaenoptera
Faj: B. musculus
2009.05.12. 18:30
Kék bálna
A kék bálna vagy óriás bálnaaz emlősök osztályának a cetek rendjéhez, ezen belül a sziláscetek alrendjéhez és a barázdásbálna-félék családjához tartozó faj.
Előfordulása
Korlátozottan, elszórtan az óceánokban, elsősorban az északi- és déli-sarki vizeken él a kék bálna. A 20. század elején még nagy számban megtalálható volt a világ minden óceánjában, azonban a bálnavadászatok kritikusan megcsappantották az állományukat.A Brit-szigeteknél az intenziv kutatás ellenére 1923 óta egy kék bálnát sem láttak.
Megjelenése
Alighanem a valaha élt legnagyobb testű állat a világon. Súlya a 140 tonnát is meghaladhatja. Torka igen szűk, ezért csak kisebb állatokat tud lenyelni. Fő eledele a plankton. Nincs foga, helyette a szájpadlásáról eredő több száz (320) szilával szűri ki a tengervízből a planktont. A szilája 100 centiméter hosszú és 55 centiméter széles. Egy 25 méter hosszú kék bálna súlya megegyezik 30 elefánt vagy 150 szarvasmarha súlyával. Szélcsendes időben páraoszlopa 7 méter magasra lövell, és 4-5 másodpercig látható. Vándorláskor 15 kilométert tesz meg óránként, de gyors meneküléskor óriási testével 37 km/h sebességre is képes. Az állat 80 évig élhet.
Életmódja
A kékbálnák kizárólag lebegő rákokat (krill) esznek. Amikor egy bálna gyomrát megvizsgálták, 425 kilogramm krillt találtak benne. Az északi-sarkvidéki vizekben három rákfélével táplálkoznak. A jeges vízben több az oxigén és a széndioxid,mint a meleg vízben, ezért ott különösen gazdag az élővilág. Termetes alkata ellenére a kékbálna gyorsan úszik,elérheti akár a 10-15 csomós sebességet is. Táplálékát azonban leginkább merüléskor fogja. Akár két órát is képes mintegy 500méteres mélységben maradni. Felbukkanáskor áttöri magát a planktonfelhőkön,és közben nagyokat "kortyol" Száját félig bezárja, közben sziláin át kiszivattyúzza a vizet,ily módon szilasertéi között bőséges mennyiségű tápláló planktont fog fel.
Szaporodása
A kékbálnák szoros kötelékekben úsznak,gyakran látni őket kettes - négyes csoportokban. Vadászatkor és a szaporodási időben kialakulnak nagyobb csoportok is. A párzás a meleg trópusi vizekben megy végbe,itt születnek az utódok is. Mivel csupán vékony réteg szigetelő bálnazsírral rendelkeznek, hidegebb vizekben nem tudnának életben maradni. Születésükkor mintegy 7 méter hosszúak, testtömegük 2-3 tonna. Tengeri emlős lévén, a kis bálna szoptatása is a tengerben történik. A hím a 22.5 méteres, a nőstény a 23 méteres testhossz elérésekor válik ivaréretté. A legtöbb nőstény csak háromévente lesz vemhes.A vemhesség 11-12 hónapig tart, ennek végén egy utód jön a világra. A borjú 600 liter tejet szopik naponta. Az elválasztás hét hónap után következik be, amikor már kinőttek a szilái.
A nőstény kék bálnák újabban közönséges barázdásbálna hímekkel is párosodnak. Ez azért történik meg, mert ritkábban találkoznak fajtársbeli hímekkel. Még nem tudodt, hogy a hibrid borjak felnőtt korukban szaporodó képesek lesznek. Valószínűleg nem lesznek, de akárhogy, a kék bálnák számát ez a tényező is csökkenti.
A bálna és az ember
Hatalmas mérete miatt a kékbálna a bálnavadászat virágzása idején az egyik fő zsákmány volt. Lemészárlása után hatalmas testét halzsírrá dolgozták fel az élelmiszeripar számára, míg a szilákat "halcsontként" hasznosították. 1930-31-ben a bálnavadászok 30 000 kékbálnát öltek le. Az állomány azóta fokozatosan helyreáll, bár ma is legfeljebb csak 2000 kékbálna létezik. A kékbálnákat és más bálnaféléket befolyásos szervezetek próbálják védeni.
A gorillacsemeték, akárcsak az embergyerekek, szeretnek fogócskázni - derítették ki brit kutatók. A tudósok, akik a gorillák közötti játékos birkózás szokását kívánták tanulmányozni, öt európai állatkertben élő hat kolónia 21 egyedéről három év leforgása alatt készített videofelvételeket elemezték. "A kis gorillák ráütöttek valamelyik játszótársukra, majd futásnak eredtek, hogy pajtásuk utol ne érje őket, majd a szerepek felcserélődtek, az üldözőből üldözött lett. Mindez igen hasonlított a gyerekek fogócskázására" - magyarázta Marina Davila Ross, az angliai Portsmouth-i Egyetem etológusa. A fogócskázás közben a gorillák mindvégig teli szájjal "röhögtek".
A kutatók azt is elemezték, hogy az állatok milyen erővel ütik meg egymást játék közben. Kiderült, hogy a keményebb ütések sokkal gyakoribbak voltak, mint a finomabb érintések, az utóbbiakat a gorillák többnyire figyelemre sem méltatták.
Ross úgy látta, hogy a játék viszonylag inkorrekt szabályok szerint zajlott, hiszen a kezdeményező, megütve társát, igyekezett eliszkolni a megtorlás elől. Az etológus szerint a gorillák - ahogy a gyerekek is - az ilyen játékok során tanulják meg, hogy miként kezeljék a valóságos konfliktusokat, hiszen az egyívásúak biztonságos társaságában, de akár a szülők figyelő szemei előtt próbálhatják ki, hogy mi számít elfogadhatónak.
A fogócskázás a kutatók meggyőződése szerint javítja a gorillák kommunikációs képességeit is. Mint rámutatnak, ez volt az első olyan kutatás, ahol majdnem természetes körülmények között elemezték, hogy miként reagálnak a majmok egyenlőtlen helyzetekre. Korábban hasonló vizsgálatokat csupán laboratóriumi körülmények között folytattak.
Ross szerint nem valószínű, hogy csupán a gorillák szeretnek fogócskázni. "Nem kizárt, hogy a csimpánzok vagy a gibbonok is ugyanígy játszanak" - vélekedett az etológus.
Japánban az egyik bemutató alatt a Okinawa Churaumi Aquárium egyik delfine átugrott a medence plexi falán.
A fogságban tartott és különböző szórakoztató bemutatókra kényszerített állatok sokkal rosszabbul tűrik a fogságot, mint az állatkerti társaik. Elég csak arra gondolni, hogy milyen kényszerítő eszközöket kell azért alkalmazni, hogy egy állat, ez esetben a delfin megcsináljon egy mutatványt. A vízi állatok kapcsán az utóbbi időben történt bemutató baleseteknél felmerült az, mint kiváltó ok, hogy az állatok nehezen viselik a vegyszeres kezelést, amellyel a medencéket tisztítják.
A csigáka puhatestűek törzsének egyik és egyben legnagyobb fajszámú osztálya. Az ide tartozó fajok száma meghaladja a 110 ezret. Latin nevük alapján a szakirodalomban haslábúak néven is ismertek, ugyanis hasi oldaluk ellaposodott, lábszerű, erőteljes bőrizomtömlővelmely segítségével helyváltoztató mozgást végeznek
A táplálkozás
A csigák emésztőrendszere háromszakaszos bélcsatorna. A szájnyílás a fej végén található, mely a szájüregben folytatódik. A szájüreg felső boltozatán állkapocs, alul pedig erőteljes reszelőnyelv (radula) található. A szájüreg rövid,izmos garatban folytatódik, majd a hosszabb nyelőcső és végül a tág gyomor következik.A nyálmirigyek agarat és a nyelőcső határán torkollnak a bélcsőbe. Középbéli mirigyük nagy, fejlett, a teljes középbelet körülöleli. Feladata az emésztőnedv-termelés és a tápanyag-raktározás („máj”). A középbéli mirigy szívja fel a táplálék finomszemcsés részét, a többi a rövid utóbél felé halad, majd a légzőnyílás közelében lévő végbélnyíláson át ürülnek a szükségtelen végtermékek.
A pirosszemű levelibéka rezgésekkel kommunikál...
A pirosszemű levelibéka (Agalychnis callidryas) alaposan megrázza a faágat, amelyen ül, hogy az így keltett rezgéssel üzenjen a lehetséges vetélytársaiknak, s megjelölje a territóriumukat - állítják ausztrál kutatók. A pirosszemű levelibéka Közép-Amerika trópusi őserdőiben honos. Fákon él, s ritkán ereszkedik le a földre. Különleges tulajdonsága, hogy nem ugrál, hanem végtagjai segítségével mászik az ágakon. A húsevő békák éjszakai életmódot folytatnak, lepkékre, tücskökre, bogarakra, legyekre, sőt néha kisebb békákra is vadásznak.
Nappal a leveleken lábaikat magukhoz szorítva pihennek. Kitűnően álcázzák élénk mintázatukat: vörös szemüket átlátszó szemhéj fedi, melynek mintázata a növények erezetét imitálja. A kistermetű, alig 7 centiméteres levelibéka hátoldali része zöld, hasa fehér, oldala kék vagy lila, függőleges fehér csíkokkal, lábujjai narancssárgák. Az oldalakon és a végtagokon lévő élénk színek a ragadozók elriasztására szolgálnak, amelyek mérgezőnek hiszik a békát.
Az korábban is ismert volt, hogy az állatok érzékenyen reagálnak a rezgésekre, ám mindmostanáig a kutatók nem tudták, hogy ezt egymás közti kommunikálásra is alkalmazhatják tudományos hírportálon.
Az Adelaide-i Állatkert, valamint a Flinders Egyetem zoológusai Greg Johnsonnal az élen a békák élénk színezetének szerepét vizsgálták a párválasztásban. Legnagyobb meglepetésükre azt fedezték fel, hogy a párzási rituálé része a faágrázás, különösen, ha a közelben egy vetélytárs is felbukkan.
A kutatások során a tudósok infravörös, azaz "éjjellátó" kamerákat használtak, hogy meglessék a sötétség leple alatt párzó kétéltűeket, de beszereztek aprócska szeizmográfokat, hogy megbizonyosodjanak arról, a rezgéseket valóban a békák keltették az alattuk lévő ág megrázásával, s nem a szél, vagy más természeti jelenség keltette effektusról van-e szó.
A csoport egymáshoz közeli ágakra helyezett két békát, s mint kiderült, a hímek addig rázták az alattuk levő ágat, míg a vetélytársak közül valamelyik fel nem adta. Ha ily módon nem sikerült dűlőre jutniuk, birokra keltek, míg valamelyikük nem győzött. A farázás volt az agresszió leggyakoribb kifejezésmódja, s a rezgések paraméterei a hímek méretétől függtek, valamint attól, hogy mennyire eszkalálódott a konfliktus.
Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a hímek a fán akár másfél méterre is eljutó rezgésekkel jelölték meg a párzásra a területüket. Egy másik kísérlet során robotbékával keltettek rezgéseket, amikor egy hímbéka volt a közelben. A hímek a robotokra ugyanúgy reagáltak, mint húsvér fajtársaikra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
