Egy angol agár és egy bagoly érdekes barátságának lehetünk szemtanúi. A hat hónapos kutya és a szintén bébikorú bagolyfióka egy állatotthonban találtak egymásra.
Torque, a fekete-fehér agár őrzi és felügyeli Shrek, a bagoly minden lépését, akinek láthatóan egyáltalán nincs ellenére, hogy a kutya adoptálta - bizonyára pótanyját látja benne. Vér szerinti anyjától el kellett választani, mert félő volt, hogy az felfalja.
Két sün megy a sivatagban, meglátnak egy
nagy kaktuszt.
- Te, szerinted mi a manó ez?
- Nem tudom, talán egy akrobatacsoport... ------------------------------------------------------- - Olyan szívesen síelnék! - panaszkodik a
százlábú. - De mire fölcsatolom a síléceimet,
elmúlik a tél. ------------------------------------------------------- A nyuszika, a róka és a medve belesnek egy
verembe. Pár nap múlva már nagyon éhesek.
Megszólala róka és azt mondja:
- Együk meg azt, aki legkisebb!
Erre a nyuszika felpattan, és fenyegetően a
rókára néz:
- Ha valaki bántani meri a medvét, annak
velem gyűlik meg a baja! ------------------------------------------------------- Nyuszika megy a cukrászdába:
- Csókolom, van répatorta?
- Nincsen, de holnap lesz!
Másnap megy nyuszika megint:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Nincsenek, de holnap lesznek!
Másnap megint megy nyuszika:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Vannak.
- És van rajta tejszínhab?
- Nincsen, de holnap lesz!
Harmadnap megint megy nyuszika:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Vannak.
- És van rajta tejszínhab?
- Az is van rajta! Csomagolhatom akkor?
- Köszönöm, csak érdeklődtem!
Cet
Október,az állatvédelem hónapja
Mit tegyünk a nagy melegben?
Hirtelen jött a kánikula. Van, ahol a tűző napon, árnyéktól mentes helyen, láncra verve tartanak kutyát.
Sok helyen vashordóban. Az így tartott állatok kis időn belül hőgutát kaphatnak, és el is pusztulhatnak.
Tartásuk kimeríti az állatkínzás fogalmát, amiért két évig terjedő
szabadságvesztés is kiszabható az elkövető ellen.
A kutya nem tud izzadni, ami komoly nehézséget okoz számára, mert pusztán a lihegéssel történő hő vesztés néha, bizonyos körülmények között nem elegendő.
Ilyenkor nagy szükség van az árnyékos helyre, friss ivóvízre valamint ha lehetőség van rá akkor benedvesíthetjük a kutyánk bundáját.
Fontos, hogy ezeken a napokon hűvös helyre rakjuk át a kutyaházat.
Autóban semmiképpen ne hagyjunk még lehúzott ablak mellett se semmilyen
állatot!
Ha megtörtént a baj, és látjuk, hogy egy állat intenzíven liheg, a nyelve állandóan kilóg a szájából, akkor a gyors folyadékpótlás és az állatorvosi segélykérés életmentő lehet ebben az esetben.
A madárpókokat három alapvető kategóriába sorolhatjuk: talajlakók, fán élők és üreglakók. Ez a terrárium paramétereinek kialakításánál lényeges.
Testfelépítés:
Mint az ízeltlábúak többségénél, a pókok vázát is a külső kitinváz alkotja. Ezen találhatók a kitinszőrök, amelyeknek különböző típusai vannak. A legfontosabbak az érzékelésért felelős szőrök, az állat ugyanis - mivel szinte vak - ezek segítségével tájékozódik. A madárpóknak 4 pár járólába van, amelyek végén (pontosabban utolsó 2 ízén) scopula szőrök (ecsetszőrök) és lábkarmok találhatók. Ezekkel szinte bármilyen felületen képes megkapaszkodni.
Az állat járólábai (amelyek 7 ízből állnak) és csáprágói az előtesten találhatók. Az utótesten csupán a tüdők (2 pár trachea tüdő), ivarszervek és fonószemölcsök foglalnak helyet. Az állat testét kitinváz borítja, amely nem képes tágulni/növekedni, ezért a további fejlődéshez vedlésre van szüksége. A vedlés során az állat képes regenerálni elvesztett és az előző vedlés során hibásan kialakult végtagjait. Ehhez a póknak szüksége van egy bizonyos exuviális folyadékra, amit vízből képes előállítani. A vedlést a pók fejjel lefelé, oldalra dőlve és állva is végezheti, úgyhogy amikor ilyet látunk, ne piszkáljuk, mert a megzavarásának komoly következményei lehetnek.
Az adult (szaporodóképes) hím nagy átalakuláson megy keresztül, többet nem vedlik, és hamarosan elpusztul. A változás lehet a testalkat, esetleg a mintázat változása; a tapogatók átalakulása (bulbus/embolus - ezzel helyezi be a spermát a nőstény ivarszervébe), illetve egyes fajok mellső lábainak változása (a tibia ízein létrejönnek sarkantyúk).
A madárpókokat három alapvető kategóriába sorolhatjuk: talajlakók, fán élők és üreglakók. Ez a terrárium paramétereinek kialakításánál lényeges. A talajlakóknál igyekezzünk nagyobb alapterületű terráriumot/dobozt alkalmazni, míg fán élőknél inkább magasat, az üreglakó állatoknál pedig a legalkalmasabb, ha minél magasabb edényt szerzünk, és szinte teletöltjük földdel. A terráriumok/dobozok mindig jól szellőzzenek, erre bizonyos fajok különösen érzékenyek. Egyes pókoknak érdemes bujkálót is behelyezni.
Páratartalom és hőmérséklet
A páratartalom és a hőmérséklet az adott faj igényeitől (az élőhelyén jelenlévő hőmérsékleti tényezőktől) függ. Vannak olyan fajok, amelyek szinte szárazat igényelnek, míg vannak olyanok, melyek csak a 100%-os páratartalmat viselik el.Hőmérsékleti igényeikben is hatalmas különbségek lehetnek egyes fajok között, tehát mielőtt veszünk egy állatot, járjunk utána, hogy mit szeret.
A pókok etetése ritkán okoz nehézséget, egyes fajok szinte bármit elfogadnak, de azért vannak olyanok is, amelyek válogatósak. Ha az állat nem eszik, próbálgatni kell különböző eleségállatokkal, majd csak megeszi valamelyiket. A pókot nem tudjuk túletetni, ettől nem kell tartani (a táplálékfelvételt egyébként erősen befolyásolja az állat vedlése is).
A pókoknak nagyon lassú az anyagcseréjük, ezért sokáig kibírják táplálék nélkül (illetve ezért is van az, hogy ha az állat "jóllakott", akkor következő vedlésig nem eszik, és csak utána fog látványosan csökkenni a potroh mérete). Egyébként közvetlenül vedlés előtt és után csak nagyon ritkán fogadnak el élelmet. Nagyobb állatoknál sűrűn előfordul az is, hogy átmeneti nyugalmi állapotba kerülnek, ilyenkor nem fogadnak el táplálékot, de hosszabb idő elteltével érdemes újra valamivel megkínálni őket.
A pókoknak is szükségük van folyadékra, nem csak a vedléshez, hanem az izmaik működéséhez is. Ezért mindig legyen a közelükben friss víz!
A gorillacsemeték, akárcsak az embergyerekek, szeretnek fogócskázni - derítették ki brit kutatók. A tudósok, akik a gorillák közötti játékos birkózás szokását kívánták tanulmányozni, öt európai állatkertben élő hat kolónia 21 egyedéről három év leforgása alatt készített videofelvételeket elemezték. "A kis gorillák ráütöttek valamelyik játszótársukra, majd futásnak eredtek, hogy pajtásuk utol ne érje őket, majd a szerepek felcserélődtek, az üldözőből üldözött lett. Mindez igen hasonlított a gyerekek fogócskázására" - magyarázta Marina Davila Ross, az angliai Portsmouth-i Egyetem etológusa. A fogócskázás közben a gorillák mindvégig teli szájjal "röhögtek".
A kutatók azt is elemezték, hogy az állatok milyen erővel ütik meg egymást játék közben. Kiderült, hogy a keményebb ütések sokkal gyakoribbak voltak, mint a finomabb érintések, az utóbbiakat a gorillák többnyire figyelemre sem méltatták.
Ross úgy látta, hogy a játék viszonylag inkorrekt szabályok szerint zajlott, hiszen a kezdeményező, megütve társát, igyekezett eliszkolni a megtorlás elől. Az etológus szerint a gorillák - ahogy a gyerekek is - az ilyen játékok során tanulják meg, hogy miként kezeljék a valóságos konfliktusokat, hiszen az egyívásúak biztonságos társaságában, de akár a szülők figyelő szemei előtt próbálhatják ki, hogy mi számít elfogadhatónak.
A fogócskázás a kutatók meggyőződése szerint javítja a gorillák kommunikációs képességeit is. Mint rámutatnak, ez volt az első olyan kutatás, ahol majdnem természetes körülmények között elemezték, hogy miként reagálnak a majmok egyenlőtlen helyzetekre. Korábban hasonló vizsgálatokat csupán laboratóriumi körülmények között folytattak.
Ross szerint nem valószínű, hogy csupán a gorillák szeretnek fogócskázni. "Nem kizárt, hogy a csimpánzok vagy a gibbonok is ugyanígy játszanak" - vélekedett az etológus.
Japánban az egyik bemutató alatt a Okinawa Churaumi Aquárium egyik delfine átugrott a medence plexi falán.
A fogságban tartott és különböző szórakoztató bemutatókra kényszerített állatok sokkal rosszabbul tűrik a fogságot, mint az állatkerti társaik. Elég csak arra gondolni, hogy milyen kényszerítő eszközöket kell azért alkalmazni, hogy egy állat, ez esetben a delfin megcsináljon egy mutatványt. A vízi állatok kapcsán az utóbbi időben történt bemutató baleseteknél felmerült az, mint kiváltó ok, hogy az állatok nehezen viselik a vegyszeres kezelést, amellyel a medencéket tisztítják.
A csigáka puhatestűek törzsének egyik és egyben legnagyobb fajszámú osztálya. Az ide tartozó fajok száma meghaladja a 110 ezret. Latin nevük alapján a szakirodalomban haslábúak néven is ismertek, ugyanis hasi oldaluk ellaposodott, lábszerű, erőteljes bőrizomtömlővelmely segítségével helyváltoztató mozgást végeznek
A táplálkozás
A csigák emésztőrendszere háromszakaszos bélcsatorna. A szájnyílás a fej végén található, mely a szájüregben folytatódik. A szájüreg felső boltozatán állkapocs, alul pedig erőteljes reszelőnyelv (radula) található. A szájüreg rövid,izmos garatban folytatódik, majd a hosszabb nyelőcső és végül a tág gyomor következik.A nyálmirigyek agarat és a nyelőcső határán torkollnak a bélcsőbe. Középbéli mirigyük nagy, fejlett, a teljes középbelet körülöleli. Feladata az emésztőnedv-termelés és a tápanyag-raktározás („máj”). A középbéli mirigy szívja fel a táplálék finomszemcsés részét, a többi a rövid utóbél felé halad, majd a légzőnyílás közelében lévő végbélnyíláson át ürülnek a szükségtelen végtermékek.
A pirosszemű levelibéka rezgésekkel kommunikál...
A pirosszemű levelibéka (Agalychnis callidryas) alaposan megrázza a faágat, amelyen ül, hogy az így keltett rezgéssel üzenjen a lehetséges vetélytársaiknak, s megjelölje a territóriumukat - állítják ausztrál kutatók. A pirosszemű levelibéka Közép-Amerika trópusi őserdőiben honos. Fákon él, s ritkán ereszkedik le a földre. Különleges tulajdonsága, hogy nem ugrál, hanem végtagjai segítségével mászik az ágakon. A húsevő békák éjszakai életmódot folytatnak, lepkékre, tücskökre, bogarakra, legyekre, sőt néha kisebb békákra is vadásznak.
Nappal a leveleken lábaikat magukhoz szorítva pihennek. Kitűnően álcázzák élénk mintázatukat: vörös szemüket átlátszó szemhéj fedi, melynek mintázata a növények erezetét imitálja. A kistermetű, alig 7 centiméteres levelibéka hátoldali része zöld, hasa fehér, oldala kék vagy lila, függőleges fehér csíkokkal, lábujjai narancssárgák. Az oldalakon és a végtagokon lévő élénk színek a ragadozók elriasztására szolgálnak, amelyek mérgezőnek hiszik a békát.
Az korábban is ismert volt, hogy az állatok érzékenyen reagálnak a rezgésekre, ám mindmostanáig a kutatók nem tudták, hogy ezt egymás közti kommunikálásra is alkalmazhatják tudományos hírportálon.
Az Adelaide-i Állatkert, valamint a Flinders Egyetem zoológusai Greg Johnsonnal az élen a békák élénk színezetének szerepét vizsgálták a párválasztásban. Legnagyobb meglepetésükre azt fedezték fel, hogy a párzási rituálé része a faágrázás, különösen, ha a közelben egy vetélytárs is felbukkan.
A kutatások során a tudósok infravörös, azaz "éjjellátó" kamerákat használtak, hogy meglessék a sötétség leple alatt párzó kétéltűeket, de beszereztek aprócska szeizmográfokat, hogy megbizonyosodjanak arról, a rezgéseket valóban a békák keltették az alattuk lévő ág megrázásával, s nem a szél, vagy más természeti jelenség keltette effektusról van-e szó.
A csoport egymáshoz közeli ágakra helyezett két békát, s mint kiderült, a hímek addig rázták az alattuk levő ágat, míg a vetélytársak közül valamelyik fel nem adta. Ha ily módon nem sikerült dűlőre jutniuk, birokra keltek, míg valamelyikük nem győzött. A farázás volt az agresszió leggyakoribb kifejezésmódja, s a rezgések paraméterei a hímek méretétől függtek, valamint attól, hogy mennyire eszkalálódott a konfliktus.
Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a hímek a fán akár másfél méterre is eljutó rezgésekkel jelölték meg a párzásra a területüket. Egy másik kísérlet során robotbékával keltettek rezgéseket, amikor egy hímbéka volt a közelben. A hímek a robotokra ugyanúgy reagáltak, mint húsvér fajtársaikra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
A madárpókokat három alapvető kategóriába sorolhatjuk: talajlakók, fán élők és üreglakók. Ez a terrárium paramétereinek kialakításánál lényeges.
- Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) 
Páratartalom és hőmérséklet
