Egy angol agár és egy bagoly érdekes barátságának lehetünk szemtanúi. A hat hónapos kutya és a szintén bébikorú bagolyfióka egy állatotthonban találtak egymásra.
Torque, a fekete-fehér agár őrzi és felügyeli Shrek, a bagoly minden lépését, akinek láthatóan egyáltalán nincs ellenére, hogy a kutya adoptálta - bizonyára pótanyját látja benne. Vér szerinti anyjától el kellett választani, mert félő volt, hogy az felfalja.
Két sün megy a sivatagban, meglátnak egy
nagy kaktuszt.
- Te, szerinted mi a manó ez?
- Nem tudom, talán egy akrobatacsoport... ------------------------------------------------------- - Olyan szívesen síelnék! - panaszkodik a
százlábú. - De mire fölcsatolom a síléceimet,
elmúlik a tél. ------------------------------------------------------- A nyuszika, a róka és a medve belesnek egy
verembe. Pár nap múlva már nagyon éhesek.
Megszólala róka és azt mondja:
- Együk meg azt, aki legkisebb!
Erre a nyuszika felpattan, és fenyegetően a
rókára néz:
- Ha valaki bántani meri a medvét, annak
velem gyűlik meg a baja! ------------------------------------------------------- Nyuszika megy a cukrászdába:
- Csókolom, van répatorta?
- Nincsen, de holnap lesz!
Másnap megy nyuszika megint:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Nincsenek, de holnap lesznek!
Másnap megint megy nyuszika:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Vannak.
- És van rajta tejszínhab?
- Nincsen, de holnap lesz!
Harmadnap megint megy nyuszika:
- Van répatorta?
- Van.
- És vannak rajta répadarabkák?
- Vannak.
- És van rajta tejszínhab?
- Az is van rajta! Csomagolhatom akkor?
- Köszönöm, csak érdeklődtem!
Cet
Október,az állatvédelem hónapja
Mit tegyünk a nagy melegben?
Hirtelen jött a kánikula. Van, ahol a tűző napon, árnyéktól mentes helyen, láncra verve tartanak kutyát.
Sok helyen vashordóban. Az így tartott állatok kis időn belül hőgutát kaphatnak, és el is pusztulhatnak.
Tartásuk kimeríti az állatkínzás fogalmát, amiért két évig terjedő
szabadságvesztés is kiszabható az elkövető ellen.
A kutya nem tud izzadni, ami komoly nehézséget okoz számára, mert pusztán a lihegéssel történő hő vesztés néha, bizonyos körülmények között nem elegendő.
Ilyenkor nagy szükség van az árnyékos helyre, friss ivóvízre valamint ha lehetőség van rá akkor benedvesíthetjük a kutyánk bundáját.
Fontos, hogy ezeken a napokon hűvös helyre rakjuk át a kutyaházat.
Autóban semmiképpen ne hagyjunk még lehúzott ablak mellett se semmilyen
állatot!
Ha megtörtént a baj, és látjuk, hogy egy állat intenzíven liheg, a nyelve állandóan kilóg a szájából, akkor a gyors folyadékpótlás és az állatorvosi segélykérés életmentő lehet ebben az esetben.
párducok
Következő 10 cikk
Előző 10 cikk
2009.05.13. 17:05
A nagy termetű macska félék közül egy sem versenyezhet a párduc mászásban tanúsított erejével, ügyességével. Egyszer megfigyeltek egy 60 kg-os párducot, amint egy 90 kg súlyú fiatal zsiráfot vonszolt fel egy fára, hogy azután napokig lakmározzon belőle.
2009.05.13. 17:04
Ködfoltos párduc
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Gerinchúrosok
Altörzs: Gerincesek
Osztály: Emlősök
Alosztály: Elevenszülő emlősök
Alosztályág: Méhlepényesek
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Ragadozók
Család: Macskafélék
Alcsalád: Párducformák
Nem: Neofelis
Faj: N. nebulosa
Elterjedés
Elterjedési területe
2009.05.13. 17:02
Ködfoltos párduc
A ködfoltos párduc közepes méretű macskaféle. Korábban úgy vélték, hogy sajátos koponyaszerkezete alapján elkülönített nemének egyetlen képviselője, de az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet (US National Cancer Institute) kutatói kiderítették, hogy Borneón és Szumátrán élő változata önálló faj (borneói ködfoltos párduc,)
Megjelenése
60–110 centiméter hosszú; súlya 11–20 kilogramm. Sárgásbarna, homokszínű bundáját jellegzetes, szabálytalan formájú, leginkább felhőhöz hasonlító, sötét szélű foltok díszítik – ezekről kapta általános és tudományos nevét is.
Teste zömök, szemfogai az élő macskafélék közül arányosan a leghosszabbak (több mint 5 centiméteresek). Bundája színe világos-sárgásbarnába hajló, gyakran halvány mintázattal, hátán részleges dupla csík fut.
Ez a korai kutatókat arra a megállapításra juttatta, hogy valószínűleg nagy testű szárazföldi állatokra vadászik. Azonban, mivel ezen faj vadonban elfoglalt élőhelye feltűnően kicsi, manapság inkább úgy véljük, hogy elsődleges zsákmányát fán élő emlősök, főleg gibbonfélék, makákók és nagyorrú majmok alkotják, melyet kisemlősökkel, szarvasokkal, madarakkal, gyalogsülfélékkel és háziállatokkal egészít ki.
Abból a tényből adódóan, hogy fő zsákmányállata fán él, a ködfoltos párduc kitűnő mászó. Rövid, rugalmas lábainak, nagy mancsainak és éles karmainak együttes hatása nagyon magabiztossá teszi. A ködfoltos párducok farka olyan hosszú, mint testük, ezzel is segítve az állatot az egyensúlyozásban. Meglepő módon a macskák úgy is másznak, hogy az ágak alján kapaszkodnak, fentről lefelé lógva és fejjel lefelé másznak le a fatörzsekről.
Élőhelye
Elterjedési területe Dél-Kínára, a Himalája keleti részére, Északkelet-Indiára, Délkelet-Ázsiára és az Indonéziai-szigetvilágra terjed ki. Thaiföldön valószínűleg már kihalt. Kedvelt élőhelyük az akár 2000 méteres magasságban lévő trópusi és szubtrópusi esőerdők, azonban néha a mangróve-mocsarakban és a füves területeken is feltűnnek. Élőhelyük különféle részein négy különböző alfajt jegyeztek le:
Tajvan (vadon valószínűleg kihalt)
Nepáltól Mianmarig
Dél-Kína, Mianmar keleti része
Szumátra és Borneó; ezt az alfajt a közelmúltban genetikai különbözősége miatt önálló faj státuszába emelték.
2009.05.13. 17:02
Életmódja
Ködfoltos párduc a Nashville-i Állatkertben
A ködfoltos párduc fán él, és olyan mókusszerű képességekkel rendelkezik, mint a dél-amerikai tigrismacska. Fogságban a ködfoltos párducok ösztönszerűen a hátsó lábaikon függeszkednek, hosszú farkukat lengetve egyensúlyoznak és fejjel lefelé szaladnak le a fatörzseken. A vadonbeli viselkedésük kevéssé ismert, azonban valószínűsíthető, hogy többnyire fán élnek és kedvelt vadászmódszerük, hogy a fákról ugranak a kiszemelt zsákmányra.
A ködfoltos párduc viselkedése nagyrészt ismeretlen az állat rejtőzködő természete miatt. Az összetartás és a falkaösztön nyilvánvaló hiánya miatt, feltételezhetően magányos élőlények. Bizonyára csak akkor állnak össze más egyedekkel, amíg a szaporodáshoz és kölyökneveléshez kapcsolódó tevékenységek lefoglalják őket. Míg egykor azt feltételezték, hogy a ködfoltos párduc csak éjszaka aktív, manapság a macskákat már nappal is megfigyelték.
Szaporodása
A nőstények 85 – 93 napig tartó vemhességi időszakot követően 1 – 5 kölyöknek adnak életet. A kicsik vakok és segítségre szorulnak, mint sok más macskafélénél. A felnőttekétől eltérően a kölykök foltjai „nem feltűnőek” – inkább teljesen sötét foltok, mint sötét gyűrűk. A fiatalok a megszületésüket követő kb. 10. napon kezdenek el látni, 5 héten belül lesznek aktívak és valószínűleg körülbelül 10 hónapos koruktól függetlenek. A ködfoltos párducok ivarérettségüket kétéves korukra érik el és a nőstények minden évben egy almot ellenek. A fogságban élő felnőttek akár 17 évig is élhetnek: a vadonban ez az élettartam valószínűleg rövidebb. Ezek a számadatok reményt adhatnak, hogy odafigyelés mellett számuk növekedhet.
Ezen tények ellenére a fogságban végzett szaporítóprogram a korai szakaszokban kevés sikert ért el, nagyon valószínű, hogy ez amiatt van, mert a nőstényeket gyakran megölik az agresszív hímek. Azonban az ápolók tapasztalatai szerint előnyt jelenthet, hogy a fiatal korhoz köthető párosodás gyakran sikeres.
Természetvédelmi helyzete
Ködfoltos párduc közeli portréja
Mivel a ködfoltos párducot nehéz a terepen tanulmányozni, megbízható becslés a populáció méretéről nem létezik. Az egyre kiterjedtebb erdőirtások következtében élőhelyük elvesztése és a kínai gyógyászatban történő felhasználásuk miatt elterjedt vadászatukból eredően a ködfoltos párducok populációja hanyatlik.
A CITES (=egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) az I. függelékben szereplő fajok közé sorolja a ködfoltos párducot. Ez azt jelenti, hogy ez a faj mind közül a legveszélyeztetettebb. Az egyezmény tiltja az I. függelékben szereplő fajok nemzetközi kereskedelmét, kivéve különösen fontos okokból, mint például tudományos kutatás céljából. Az Egyesült Államok a ködfoltos párducot szintén a veszélyeztetett fajok közé sorolja, továbbá tiltja az állatok, azok testrészeinek, illetve a belőlük készült termékek kereskedelmét. Természetes élőhelyüket felügyelő országokban a ködfoltos párducok vadászata tiltott, azonban ezeket a tiltó rendelkezéseket néhányan megszegik.
A gorillacsemeték, akárcsak az embergyerekek, szeretnek fogócskázni - derítették ki brit kutatók. A tudósok, akik a gorillák közötti játékos birkózás szokását kívánták tanulmányozni, öt európai állatkertben élő hat kolónia 21 egyedéről három év leforgása alatt készített videofelvételeket elemezték. "A kis gorillák ráütöttek valamelyik játszótársukra, majd futásnak eredtek, hogy pajtásuk utol ne érje őket, majd a szerepek felcserélődtek, az üldözőből üldözött lett. Mindez igen hasonlított a gyerekek fogócskázására" - magyarázta Marina Davila Ross, az angliai Portsmouth-i Egyetem etológusa. A fogócskázás közben a gorillák mindvégig teli szájjal "röhögtek".
A kutatók azt is elemezték, hogy az állatok milyen erővel ütik meg egymást játék közben. Kiderült, hogy a keményebb ütések sokkal gyakoribbak voltak, mint a finomabb érintések, az utóbbiakat a gorillák többnyire figyelemre sem méltatták.
Ross úgy látta, hogy a játék viszonylag inkorrekt szabályok szerint zajlott, hiszen a kezdeményező, megütve társát, igyekezett eliszkolni a megtorlás elől. Az etológus szerint a gorillák - ahogy a gyerekek is - az ilyen játékok során tanulják meg, hogy miként kezeljék a valóságos konfliktusokat, hiszen az egyívásúak biztonságos társaságában, de akár a szülők figyelő szemei előtt próbálhatják ki, hogy mi számít elfogadhatónak.
A fogócskázás a kutatók meggyőződése szerint javítja a gorillák kommunikációs képességeit is. Mint rámutatnak, ez volt az első olyan kutatás, ahol majdnem természetes körülmények között elemezték, hogy miként reagálnak a majmok egyenlőtlen helyzetekre. Korábban hasonló vizsgálatokat csupán laboratóriumi körülmények között folytattak.
Ross szerint nem valószínű, hogy csupán a gorillák szeretnek fogócskázni. "Nem kizárt, hogy a csimpánzok vagy a gibbonok is ugyanígy játszanak" - vélekedett az etológus.
Japánban az egyik bemutató alatt a Okinawa Churaumi Aquárium egyik delfine átugrott a medence plexi falán.
A fogságban tartott és különböző szórakoztató bemutatókra kényszerített állatok sokkal rosszabbul tűrik a fogságot, mint az állatkerti társaik. Elég csak arra gondolni, hogy milyen kényszerítő eszközöket kell azért alkalmazni, hogy egy állat, ez esetben a delfin megcsináljon egy mutatványt. A vízi állatok kapcsán az utóbbi időben történt bemutató baleseteknél felmerült az, mint kiváltó ok, hogy az állatok nehezen viselik a vegyszeres kezelést, amellyel a medencéket tisztítják.
A csigáka puhatestűek törzsének egyik és egyben legnagyobb fajszámú osztálya. Az ide tartozó fajok száma meghaladja a 110 ezret. Latin nevük alapján a szakirodalomban haslábúak néven is ismertek, ugyanis hasi oldaluk ellaposodott, lábszerű, erőteljes bőrizomtömlővelmely segítségével helyváltoztató mozgást végeznek
A táplálkozás
A csigák emésztőrendszere háromszakaszos bélcsatorna. A szájnyílás a fej végén található, mely a szájüregben folytatódik. A szájüreg felső boltozatán állkapocs, alul pedig erőteljes reszelőnyelv (radula) található. A szájüreg rövid,izmos garatban folytatódik, majd a hosszabb nyelőcső és végül a tág gyomor következik.A nyálmirigyek agarat és a nyelőcső határán torkollnak a bélcsőbe. Középbéli mirigyük nagy, fejlett, a teljes középbelet körülöleli. Feladata az emésztőnedv-termelés és a tápanyag-raktározás („máj”). A középbéli mirigy szívja fel a táplálék finomszemcsés részét, a többi a rövid utóbél felé halad, majd a légzőnyílás közelében lévő végbélnyíláson át ürülnek a szükségtelen végtermékek.
A pirosszemű levelibéka rezgésekkel kommunikál...
A pirosszemű levelibéka (Agalychnis callidryas) alaposan megrázza a faágat, amelyen ül, hogy az így keltett rezgéssel üzenjen a lehetséges vetélytársaiknak, s megjelölje a territóriumukat - állítják ausztrál kutatók. A pirosszemű levelibéka Közép-Amerika trópusi őserdőiben honos. Fákon él, s ritkán ereszkedik le a földre. Különleges tulajdonsága, hogy nem ugrál, hanem végtagjai segítségével mászik az ágakon. A húsevő békák éjszakai életmódot folytatnak, lepkékre, tücskökre, bogarakra, legyekre, sőt néha kisebb békákra is vadásznak.
Nappal a leveleken lábaikat magukhoz szorítva pihennek. Kitűnően álcázzák élénk mintázatukat: vörös szemüket átlátszó szemhéj fedi, melynek mintázata a növények erezetét imitálja. A kistermetű, alig 7 centiméteres levelibéka hátoldali része zöld, hasa fehér, oldala kék vagy lila, függőleges fehér csíkokkal, lábujjai narancssárgák. Az oldalakon és a végtagokon lévő élénk színek a ragadozók elriasztására szolgálnak, amelyek mérgezőnek hiszik a békát.
Az korábban is ismert volt, hogy az állatok érzékenyen reagálnak a rezgésekre, ám mindmostanáig a kutatók nem tudták, hogy ezt egymás közti kommunikálásra is alkalmazhatják tudományos hírportálon.
Az Adelaide-i Állatkert, valamint a Flinders Egyetem zoológusai Greg Johnsonnal az élen a békák élénk színezetének szerepét vizsgálták a párválasztásban. Legnagyobb meglepetésükre azt fedezték fel, hogy a párzási rituálé része a faágrázás, különösen, ha a közelben egy vetélytárs is felbukkan.
A kutatások során a tudósok infravörös, azaz "éjjellátó" kamerákat használtak, hogy meglessék a sötétség leple alatt párzó kétéltűeket, de beszereztek aprócska szeizmográfokat, hogy megbizonyosodjanak arról, a rezgéseket valóban a békák keltették az alattuk lévő ág megrázásával, s nem a szél, vagy más természeti jelenség keltette effektusról van-e szó.
A csoport egymáshoz közeli ágakra helyezett két békát, s mint kiderült, a hímek addig rázták az alattuk levő ágat, míg a vetélytársak közül valamelyik fel nem adta. Ha ily módon nem sikerült dűlőre jutniuk, birokra keltek, míg valamelyikük nem győzött. A farázás volt az agresszió leggyakoribb kifejezésmódja, s a rezgések paraméterei a hímek méretétől függtek, valamint attól, hogy mennyire eszkalálódott a konfliktus.
Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a hímek a fán akár másfél méterre is eljutó rezgésekkel jelölték meg a párzásra a területüket. Egy másik kísérlet során robotbékával keltettek rezgéseket, amikor egy hímbéka volt a közelben. A hímek a robotokra ugyanúgy reagáltak, mint húsvér fajtársaikra.